A KRIVÉI SZENT LUKÁCS APOSTOL ÉS EVANGÉLISTA FATEMPLOMA

A templom, amelynek története évszázadokkal ezelőtt kezdődött

A Szent Lukács apostol és evangélista tiszteletére szentelt görögkatolikus fatemplom Krivé község egyik legjelentősebb műemléke. Nemzeti kulturális műemlék, ugyanakkor ma is élő helye az imádságnak, a Szent Liturgia ünneplésének és a hit nemzedékről nemzedékre való továbbadásának.

A templom mai formája elsősorban az 1826-os évhez kapcsolódik. Története azonban jóval mélyebbre nyúlik a múltba.

Évszázadokon át Krivé lakói azért gyűltek itt össze, hogy részesüljenek a szentségekben, hallgassák Isten igéjét, ünnepeljék a Szent Liturgiát, megkereszteljék gyermekeiket, házasságot kössenek, búcsút vegyenek elhunytjaiktól, és Isten áldását kérjék családjukra és községükre.

A templom ezért nem csupán történelmi épület. Tanúja azoknak a nemzedékeknek, akik benne keresték Istent.

KRIVÉ – HOSSZÚ TÖRTÉNELMŰ TELEPÜLÉS

Krivé települése valószínűleg a 14. században alakult ki a német, illetve német telepesjog szerinti betelepítéssel összefüggésben. A település első írásos említése 1406-ból származik.

A történelmi forrásokban az évszázadok során a Kriwá, Kriwe, Kriwa nevek, valamint a magyar Sárosgörbény név jelenik meg.

A település élete évszázadokon át szorosan összefonódott a Busov alatti tájjal, a mezőgazdasággal, az állattenyésztéssel és a földdel végzett munkával.

Krivé történetéhez szorosan kapcsolódik görögkatolikus hagyománya is. 1777-ben a településsel kapcsolatban dokumentáltan említik Ján Nižalovský görögkatolikus papot.

A település és a templom története ezért nem választható el egymástól. A templom évszázadokon át a helyi közösségi élet természetes lelki központja volt.

AZ 1826-OS ÉVNÉL RÉGEBBI TEMPLOM

Az 1826-os év a mai templom történetének egyik legfontosabb dátuma. Nem feltétlenül jelenti azonban a szakrális épület itteni történetének teljes kezdetét.

A történelmi adatok szerint Krivéban már 1717-ben, illetve 1718-ban is állt egy régebbi templom.

Ján Novák történész különösen érdekes tanúságot közöl a Zachované dedičstvo pod Busovom című kiadványában. Adatai szerint az 1826-os átépítés során a régebbi épület eredeti oldalfalait megőrizték.

Ha ez a tanúság megfelel a templom tényleges építéstörténetének, akkor a mai épület nem feltétlenül teljesen új, 1826-ban épített templom.

Fa szerkezetében a régebbi templom egyes részei is fennmaradhattak.

Az 1826-os évet ezért egy régebbi templom jelentős átépítéseként és életének új szakaszaként értelmezhetjük, nem feltétlenül történetének teljes kezdeteként.

AZ 1709-BŐL SZÁRMAZÓ EVANGÉLIUMOSKÖNYV

Egy 1709-ből származó, a templom környezetéhez kapcsolódóan fennmaradt értékes evangéliumoskönyv még régebbi múltba vezet bennünket.

Az 1709-es év nyolc évvel korábbi a történelmileg megadott 1717/1718-as évnél.

Maga az evangéliumoskönyv azonban nem bizonyítja, hogy a mai templom vagy elődje már 1709-ben Krivéban állt.

Ugyanakkor fontos tanúbizonyság arról, hogy ezen a helyen már a 18. század elején létezett liturgikus élet és olyan közösség, amely liturgikus könyveket használt.

A templom még régebbi eredetének kérdése ezért továbbra is érdekes történelmi téma.

1709 → 1717/1718 → 1826

Három dátum, amelyek egyre mélyebbre vezetnek bennünket a múltba.

1826 – NAGY ÁTÉPÍTÉS

1826-ban a templom jelentős átépítésen esett át. Ehhez az időszakhoz kapcsolódik a templom új építészeti fejlődési szakasza, amely alapvető vonásaiban egészen a közelmúltig fennmaradt.

Ennek az időszaknak egyik emléke az 1826-os évszámot viselő harang, amely a templom átépítéséhez kapcsolódik.

Így a 19. század folyamán az épület elnyerte azt a formát, amelyet később történelmi rajzok és fényképek örökítettek meg.

A TEMPLOM 1879-BEN MEGÖRÖKÍTVE

Kiemelkedően értékes történelmi tanúság

A templomról szóló egyik legértékesebb dokumentum az 1879-ből származó szakszerű műemléki dokumentáció.

1879. augusztus 29-én a krivé-i templomot az akkori műemléki felmérés keretében részletesen lerajzolták és leírták.

A dokumentum megjelölése:

„A KRIVEI G. E. FATEMPLOM“

(Krivé-i görögkatolikus fatemplom)

és egyben feltünteti a következő hovatartozást:

SÁROS VÁRMEGYE – SÁROS MEGYE

A dokumentáció a neves magyar művészettörténészhez, építészhez és műemlékvédőhöz, Viktor Myskovszkyhoz (Myskovszky Viktor) kapcsolódik. Neve és aláírása közvetlenül a dokumentumon található.

HOGYAN NÉZETT KI A TEMPLOM KÖZEL 150 ÉVVEL EZELŐTT?

Myskovszky rajza a templom 1879-es egyedülálló képét őrizte meg számunkra.

Látható rajta egy fa gerendaszerkezetes épület, egy monumentális nyugati torony, a tetőszerkezet és kisebb tornyocskák jellegzetes hagyma alakú lezárásokkal. A dokumentáció a templom alaprajzát is tartalmazza feltüntetett méretekkel.

Ez nem csupán művészi rajz. Egy adott évben fennálló tényleges épületállapot szakszerű történelmi feljegyzése.

Ekkor már 53 év telt el az 1826-os átépítés óta.

Az 1879-es dokumentum segítségével összehasonlíthatjuk a csaknem 150 évvel ezelőtt rögzített épületet a ma ismert templommal.

A RAJZTÓL A FÉNYKÉPIG

1879 után egyre több lehetőségünk nyílik arra, hogy a templom történetét fényképek segítségével is nyomon kövessük.

A 20. századi fényképek nemcsak magát a templomot mutatják meg, hanem fokozatos változásait is. Láthatjuk rajtuk a tető, a fa burkolat, a torony, a bejáratok, a kerítés és a közvetlen környezet állapotát.

Minden fénykép egy kis ablak egy konkrét korba.

A TEMPLOM 1922 KÖRÜL

Az 1922 körül készült fényképek a templomot még a 20. század nagy változásai előtt örökítik meg.

Jól látható a hagyományos fa szerkezet és a templom jellegzetes sziluettje a domináns toronnyal.

A fénykép egyben az egész terület akkori arculatának ritka dokumentuma. A templom környezete egyszerű volt, a mai kialakítás nélkül, az épület azonban továbbra is természetes tájékozódási pontot alkotott a tájban.

A TEMPLOM 1950 KÖRÜL

Az 1950 körül készült fényképek egy újabb fontos korszakot mutatnak.

A templomnak ekkor bádogtetője volt. A fényképeken jól látható az újabb fém tetőfedés és a régi fa falburkolat közötti kontraszt.

A faelemeket ekkorra már évtizedeken át érte eső, hó, szél és napsütés. Ennek ellenére a templom megőrizte jellegzetes történelmi formáját.

1957 – H. RUTTKAYOVÁ FÉNYKÉPEI

Kiemelkedően értékes fényképgyűjtemény származik 1957-ből.

A fényképeken H. Ruttkayová neve szerepel, és a templomot több oldalról mutatják be.

A fényképeken jól látható a bádogtető, a masszív fa gerendaszerkezet, a torony és a terület egyszerű kerítése.

Az egyik fénykép oldalnézetben, széles látószögben mutatja a templomot a mögötte húzódó tájjal. Egy másik az épület szemközti oldalát és fa zsindelyburkolatát ábrázolja.

Ezek a fényképek azért is értékesek, mert lehetővé teszik, hogy nyomon kövessük a faépület műszaki állapotát a 20. század közepén.

AZ 1960-AS ÉVEK – 1967

Az 1960-as évek tájáról származó fényképek a templom létének újabb szakaszát mutatják.

Az épület megőrzi alapvető történelmi formáját, ugyanakkor láthatjuk a faelemek fokozatos öregedésének nyomait.

Az 1967-es fénykép a templomot a táj tágabb látképében mutatja be, és dokumentálja jelenlétét a település térségében.

Ma ezek a fényképek nemcsak a műemlék dokumentációját jelentik, hanem magának Krivének és tájának történelmi képét is.

A TORONY BEJÁRATA

A történelmi fényképek és a fennmaradt építészeti megoldások egy érdekes részletre is rávilágítanak.

A templom tornyába három oldalról lehetett bejutni.

Ez a megoldás a templom érdekes építészeti részletei közé tartozik, és azt mutatja, hogy a torony nem csupán hangsúlyos építészeti elem volt, hanem saját praktikus belső elrendezéssel is rendelkezett.

A történelmi fényképek lehetővé teszik, hogy ezt a részletet az épület eredeti formájának összefüggésében lássuk.

A FA, AMELY NEMZEDÉKEKET ÉLT TÚL

A templom fa falai korának egyik legmegragadóbb tanúi.

A régi fényképeken megfigyelhetjük, hogyan védték a fa falakat, amelyek évtizedeken át ki voltak téve az időjárásnak.

A fa fokozatosan elsötétedett, szerkezete megváltozott, és magán viselte az idő nyomait.

Éppen ezek a nyomok adják ma a templom egyedülálló történelmi jellegét.

A TEMPLOM MINT AZ IDŐ TANÚJA

Ha összehasonlítjuk az 1879-es rajzot az 1922 körüli, az 1950 körüli, a H. Ruttkayová 1957-es fényképeivel, az 1960-as évekből származó felvételekkel és az 1967-es fényképpel, egy figyelemre méltó tényt látunk:

A templom változott, de alapvető azonossága megmaradt.

Változott a tető.
Változott a burkolat.
Változott a kerítés.
Változott a környezet.
Változtak az emberek.

A templom fa magja azonban továbbra is az imádság helye maradt.

BELÜL SOKKAL RÉGEBBI TÖRTÉNET REJTŐZIK

A templom legnagyobb művészeti értékét értékes belső tere jelenti.

A négy sorból álló ikonosztáz több korszak alkotásait egyesíti.

Fő sorában a királyi ajtók láthatók az evangélisták medallionjaival és az Angyali üdvözlet jeleneteivel, továbbá Szent Miklós, a Hodigitria Istenszülő, Krisztus Tanító és Szent Lukács 18. század elejéről származó ikonjai.

Az ikonosztáz további részei a 17. és 18. századból származnak.

Néhány értékes ikon azonban még régebbi.

A 16. SZÁZADRA EMLÉKEZTETŐ IKONOK

A templomban több olyan értékes ikon maradt fenn, amelyek keletkezését a 16. század végére teszik:

• Dicsőítő Hodigitria Istenszülő

• Az Üdvözítő az égi erőkkel

• Szent Mihály arkangyal

• Krisztus megkeresztelkedése a Jordánban – Vízkereszt

• Deészisz

• további régebbi ikonok és keresztek.

Ezek a művek a templom legértékesebb művészeti emlékei közé tartoznak.

Jelenlétük egy újabb érdekes kérdést is felvet:

Honnan származnak ezek a régebbi ikonok?

Néhányuk egy régebbi templom berendezéséhez tartozhatott. Ha származásukat egyértelműen sikerülne bizonyítani, további ismeretekkel szolgálhatnának a krivé-i szakrális élet történetéről.

HODIGITRIA ISTENSZÜLŐ

Az egyik legrégebbi és legértékesebb ikon a Dicsőítő Hodigitria Istenszülő.

Az Istenszülő Fiára, Krisztusra mutat.

Maga a Hodigitria szó azt jelenti: „Aki az utat mutatja”.

Az ikon üzenete így a keresztény élet alapvető irányára emlékeztet:

Krisztusra tekinteni és hagyni, hogy Ő vezessen bennünket.

AZ ÜDVÖZÍTŐ AZ ÉGI ERŐKKEL

Egy másik értékes ikon a trónon ülő Krisztust ábrázolja nyitott evangéliumoskönyvvel.

Krisztust mennyei erők és az evangélisták szimbólumai veszik körül.

Úrként és Üdvözítőként jelenik meg, akinek szava az Egyház életének középpontja.

SZENT MIHÁLY ARKANGYAL

A régi ikonák között Szent Mihály arkangyal is megtalálható.

Égi oltalmazóként és harcosként jelenik meg, aki Isten igazsága mellett áll.

Jelenléte azért is jelentős, mert ebben a térségben élő tisztelet övezi Szent Mihály arkangyalt.

KRISZTUS MEGKERESZTELKEDÉSE A JORDÁNBAN

Értékes alkotás Krisztus megkeresztelkedésének ikonja a Jordánban – a Vízkereszt.

Azt a pillanatot ábrázolja, amikor Krisztus megkeresztelkedésekor megnyilvánul a Szentháromság titka.

Ezt az ikont is a 16. század végére datálják.

DEÉSZISZ – KRISZTUS AZ ESDEKLÉS KÖZEPETTE

A régebbi ikonák között megtalálható a Deészisz is – Krisztus az Istenszülő, Keresztelő Szent János és a mennyei közbenjárók között.

A görög Deészisz szó könyörgést vagy közbenjárást jelent.

Az ikon arra emlékeztet, hogy az ember nem egyedül áll Isten előtt, hanem az Egyház imádkozik érte és közbenjár érte.

AZ 1709-BŐL SZÁRMAZÓ EVANGÉLIUMOSKÖNYV

Egy könyv – egy rendkívüli tanúság

A templomhoz kapcsolódó legérdekesebb emlékek közé tartozik az 1709-ből származó evangéliumoskönyv.

Amikor ma abban a templomban állunk, amelynek mai formája 1826-hoz kapcsolódik, ez a könyv arra emlékeztet bennünket, hogy a helyi közösség lelki élete még mélyebb gyökerekkel rendelkezik.

Az evangéliumoskönyv túlélte eredeti olvasóit. Talán nem ismerjük a nevüket, és mindennapi életüket ma már csak nagyon távolról tudjuk elképzelni.

De a könyv, amelyet kezükben tartottak, megmaradt.

És mindmáig tanúságot tesz azoknak az embereknek a hitéről, akik több mint három évszázaddal ezelőtt éltek ezen a vidéken.

A LEGNAGYOBB KINCS A SZENTSÉGHÁZBAN REJTŐZIK

Minden történelmi tárgynak, ikonnak, képnek, könyvnek és magának a faépületnek is nagy művészeti és történelmi értéke van.

A hívő ember számára azonban e templom legnagyobb kincse az Eucharisztia – Krisztus, aki a Szentségben valóságosan jelen van a szentségházban.

Minden, ami a templomban található, Őrá mutat.

Az ikonok Krisztusra mutatnak.
Az ikonosztáz feltárja a Mennyei Királyság titkát.
Az evangélium Róla beszél.
A harangok imádságra hívják az embereket.

Az Eucharisztiában Krisztus valóságosan jelen van népe között.

Ezért ez a templom nem csupán a múlt múzeuma.

ÉLŐ TEMPLOM.

A TEMPLOM, AMELY TÚLÉLTE A 20. SZÁZADOT

A történelmi fényképek emlékeztetnek arra, hogy egy fatemplom megőrzése soha nem volt magától értetődő.

A fa folyamatos gondozást igényel. A tetőnek meg kell védenie az épületet a víztől és a hótól, a fa falakat a nedvességtől, a torony pedig rendszeres karbantartást igényel.

Ezért minden nemzedéknek tennie kellett azért, hogy a templomot továbbadhassa a következőnek.

Az 1922-ből, 1950 körülről, 1957-ből, 1960-ból és 1967-ből származó fényképek ma életének egyes szakaszaira emlékeztetnek.

A BÁDOGTETŐTŐL A MAI FORMÁIG

A 20. század folyamán az egyik leglátványosabban változó elem a templom teteje volt.

A 20. század közepéről származó fényképeken bádogtetőt látunk.

A templom fennállása során a tetőt az épület igényei és az adott kor lehetőségei szerint többször átalakították és felújították.

Ezek a változások nem csupán technikai részletek. Annak a történetnek a részei, ahogyan az egymást követő nemzedékek igyekeztek megőrizni a régi faépületet.

1965-TŐL – TOVÁBBI JAVÍTÁSOK ÉS MEGMENTÉS

Fennállása során a templom több javításon is átesett.

1965–1970 között javították.

2003-ban helyreállították az alapjait, 2006-ban pedig kijavították a tornyot.

2011 óta fokozatosan restaurálják a 16. századi értékes ikonokat és a belső tér további műemlékeit.

A templom helyreállításában közintézmények, szakrestaurátorok, a helyi közösség és jótevők vesznek részt.

Az értékes ikonák restaurálási munkálatai folytatódnak, befejezésükhöz pedig további pénzügyi forrásokra van szükség.

2026 – A RÉGI TEMPLOM ÚJ FEJEZETE

A templom története ma sem ér véget.

2026-ban is folytatódik ennek az értékes műemléknek a gondozása.

Kicserélték a tetőt, amely védi a faszerkezetet és az értékes belső teret az időjárás hatásaitól.

A templom környezete új fakerítést és kőből készült járdát is kapott.

Ahogyan előttünk a nemzedékek javították a tetőt, a tornyot, a fa falakat és az alapokat, úgy a mai nemzedéknek is megvan a maga feladata:

megőrizni a templomot azok számára, akik utánunk jönnek.

1879-TŐL 2026-IG

Ha összehasonlítjuk Myskovszky 1879-es rajzát a 20. századi fényképekkel és a mai templommal, több mint egy évszázad történetét követhetjük nyomon.

1879 – Viktor Myskovszky szakszerű rajza és alaprajza
1922 körül – a templom történelmi fényképe
1950 körül – templom bádogtetővel
1957 – H. Ruttkayová fényképes dokumentációja
1960-as évek – további történelmi fényképek
1967 – a templom fennállásának újabb szakaszában megörökítve
2026 – felújított tető, rendezett környezet és a műemlék gondozásának folytatása

147 év képekben megörökítve.

És a templom története ennél sokkal régebbi.

TÖBB MINT TÖRTÉNELMI MŰEMLÉK

Ez a templom nem csupán régi faépület.

Olyan hely, ahol az emberek évszázadokon át találkoztak Istennel.

A fa, amelyből épült, megöregedett.
Az ikonok sok nemzedék kezén mentek át.
Az 1709-es evangéliumoskönyv túlélte eredeti olvasóit.
Az 1879-es rajz túlélte alkotóját.
A régi fényképek túlélték azokat az embereket, akik rajtuk állnak.

És mégis egy dolog változatlan maradt:

ITT AZ EMBER TOVÁBBRA IS ISTENT KERESI,

AKI A BÉKE FORRÁSA.

Amikor belépnek a templomba, nem csupán egy történelmi műemlékbe lépnek be.

Olyan helyre lépnek be, ahol az emberek már évszázadokkal ezelőtt imádkoztak, és ahol ma is ünneplik a Szent Liturgiát.

KÉRJÜK, CSENDESEN ÉS TISZTELETTEL LÉPJENEK BE.

Most éppen azon a helyen állnak, ahol több mint három évszázaddal ezelőtt az emberek imádkoztak, és ezt a helyet tisztelettel őrizték.

ŐRIZZÜK MEG, AMIT KAPTUNK

Nem mi építettük ezt a templomot.

Egy időre ránk bízták a gondozását.

Előttünk őseink gondoskodtak róla. Utánunk a következő nemzedékeknek lesz rá szükségük.

Feladatunk ezért nem csupán szépségének csodálata, hanem hogy erőnkhöz mérten mindent megtegyünk azért, hogy továbbra is állhasson.

Hogy akár száz év múlva is beléphessen valaki, megnézhesse a régi ikonokat, meghallhassa a harangok hangját, és azt mondhassa:

„Itt is imádkoztak őseink évszázadokkal ezelőtt.”

KÖSZÖNJÜK, HOGY SEGÍTENEK MEGMENTENI EZT A TEMPLOMOT

KÖSZÖNJÜK A TEMPLOM MEGMENTÉSÉRE ÉS FELÚJÍTÁSÁRA NYÚJTOTT TÁMOGATÁSUKAT.

Segítségük hozzájárul az értékes faépület, a történelmi ikonok, a liturgikus tárgyak és további emlékek megőrzéséhez a jövő nemzedékei számára.